sötét az éjszaka és megugatnak a kutyák
az agyamon egy filozófikus gondolatfoszlány fut át
jin és jang, mogyoró meg a nugát
ellenpontozó dalocska, hallgasd hát a fúgát
ahogy hídak kellenek, hogy átíveljék a Dunát
hogy egyesítsék Pestet és dimbes-dombos Budát
úgy nyílnak meg a templomkapuk, ha meghallják az imát
a magnetikus viharban a pólusok ingerlik egymást
tárulnak a kagylóhéjak a varázsige hallatán
nincsen hókusz-pókusz, sem Ezo TV-s sarlatán
néha aranyrögbe tenyerelsz és egyszer-kétszer szarba tán
de, ha felzendül a szarvasbőgés, megindul a héja-tánc
a boszorkányos feromon száll a tavaszi szélben
pillecukros narkózis, csak a szentlélek tart ébren
mint Dorothy a pipacsmezőn, magamat úgy érzem
újabb tornyok emelkednek az áhitat jegyében
áprilisban minden férfi véglényként lézeng
élőholtként kódorgunk, mint a csövesek a Moszkva téren
zéró sovinizmus, kezeljétek ódaként
ez az egyik szemszög, de kétoldalú az érem
amíg a kölcsönhatás érvényesül, minden rendben, kérem