bármerre nézek: rendőrök
attól félek, hogy megőrülök
egy cyberpunk filmben érzem magam
a visító szirénák elnyelik a szavam
a sikátorok félhomálya terjeszkedik szét
újságpapírt kerget a nukleáris szél
azt az ambivalens szépséget engedd, hogy leírjam
mikor a Hold a rendőrkutyák vicsorgásában megcsillan
üresek az utcák és üres a lelkem
ezt a nyomorgató csöndet kell most cipelnem
de ennek is vége egyszer, majd minden bank lángol
faragjunk egy szabadabb holnapot a mából
őskáoszt a népnek, őskáoszt...
a paranoia szintje magasabb, mint at Ararát
minden sarkon lesben állnak a térfigyelő kamerák
omladoznak a kórházak, de ragyognak a paloták
6:30-kor ébreszt a telekép
7-kor beszédet intéz a nagy testvér
rozsdásodnak már a Gillette pengék
a dátum: 1984.